Másnap délelőtt elhagytuk a szobánkat és megkérdeztük a recepciós csajt, hogy használhatjuk-e még délelőtt a wifit. Persze megengedte, így a délelőttöt további szállás- és lakáskereséssel töltöttük. A recepciós hölgy ajánlott egy szállást, azt megnéztük – a parton lett volna egy kis hotel, viszont a kocsit nem tudtuk sehová leparkolni éjszakára, a cuccainkat pedig nem akartuk ismét kiszedni a kocsiból és behordani. Az interneten találtunk elég jó hoteleket, amik közül az egyikben (Hotel Embajador) meg is szálltunk. Ez is igényes volt, zökkenőmentesen ment minden, volt a hotel előtt a vendégek számára fenntartott parkoló. Este végre webkamerázni is tudtunk az otthoniakkal, mivel a hotel halljában is volt wifi, amihez a hotel vendégei kapnak hozzáférést. El sem tudom mondani, hogy egy ilyen hosszú út után és ennyi sikertelen próbálkozás és balszerencse után milyen jó volt látni a családot, beszélni velük és persze ők is megnyugodtak, hogy ismét lesz tető a fejünk fölött. J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.